ITT VANNAK A SZOMORÚ TÖRTÉNETEK

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy kis gyerek,a neve János volt.

Egy nap János kiment játszani,de nem talált senkit.

-Vajon hol lehetnek?kérdi János.

A gyerekek kiáltottak.....

-ITT VAGYUNK!!!ITT VAGYUNK!!

-Jó,de hol?

-A házban.

Mikor János bement hozzájuk,mindeki megvolt fázva.

János elkeseredett.

-Miért van mindenki megfázva?

-Tudod János,mondta Béla,ezt a falut elkapta egy virus.

-Milyen virus?

-Azt nem tudjuk.

-És mikor gyógyultok meg?

-Kb. 2 hónap.

János nagyon elkeseredett.

-Sok gyógyulást!

-Köszönjük

-Na sziasztok!

-Ég áldjon János!

Jánosnak ez a nap örökre szomorú lett.

Tanulság:Ha valaki beteg,mindig meggyógyul.

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer két kis malac.Az egyik Röfi volt a másik pedig Pöfi.Röfi egy nap nagyon megfázott és Pöfi nem mehetett játszani a barátaival.Már Röfi 4hónapja beteg,de azt mondja az orvos,hogy meggyógyul.De már Pöfi unja magát és menne ki játszani a többi malaccal.Egyszer Pöfi igy szól:

-Nemérdekelsz!Te már 4 hónapja beteg vagy és nemtudok kimenni játszani!

-De Pöfi,én mig nem gyogyulok meg,addig nem mehetsz ki!

-Ki tiltotta meg?

-Én.

Pöfi elkezdett röhögni.

Röfi ez mondta:

-Na ha nem akarod,hogy meggyógyuljak,akkor menj!

-Megyek is.

-Mehetsz!

És másik napra Röfi meggyógyult és Pöfi nagyon megbetegedett.És Röfi is csak 4hónapig segitett rajta utánna maga gyógyult meg.

Tanulság:Ha valaki beteg,mellette kell lenni.De ha az nincs melletted,te se legyél majd mellette.

6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kerteteken kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a
labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15percet ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani:\"Köszönöm\". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és
nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék.

Tanulság:A kutyák is élőlények!

Oldal: Szomorú történetek
Boldog,Vidám,Rémisztő történetek - © 2008 - 2024 - kiralytortenetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat